Hali:)
Na itt az első rész! És még egyszer bocsánat a kis bakiért:)
 |
| Az élet néha jó, néha rossz! *Ikrek* |
*Saffa*
Elaludtam! Rohadt gyorsan pattantam ki az ágyból és vetődtem be a fürdőbe. Rendbe hoztam a fejemet és magamra kaptam valami ruhát.
Már a főtéren szlalomoztam az emberek közt mikor valaki nekem jött. Meleg folyadék szívódott be a felsőmbe.
- Ó, hogy az a! Faszom. - morogtam.
- Bocsánat, véletlen volt.- mentegetőzött a fiú. Ismerős volt a hangja felnéztem rá. Gyönyörű kék szemek édes mosoly. Kapucni a fején. Felismertem, és ezt ő is észrevette. - Kérlek ne kiabálj. - rémült meg.
- Ne aggódj. Nem vagyok örült rajongó. És ha kiabálnék akkor csak azért mert ez a szar - mutattam a kávés pólómra. - rohadt forró.
Nem tudom, hogy kerültem én Louis lakásába, de ott vagyok. Megbabonáztak azok a tenger kék szemek. Meleg van pulcsiban. És az a rohadt folt nem jön ki a felsőmből.
- Bejöhetek? - hallottam a fiú hangját az ajtó másik oldaláról. Én lenyomtam a kilincset és be lépett rajta. - Hoztam egy pólót csak, hogy ne sülj meg pulcsiban. - mosolygott. - Amúgy hova siettél annyira? - kérdezte.
- Suliba. Táncolok. - akasztottam fel a pólómat.
- Ha gondolód el viszlek. Hogy ne késs el még jobban. - de cuki. Miket gondolsz? - rivalltam magamra.
- Kösz. - piszkáltan zavartan a pulcsim zsinórját. Csöngettek.
- Ki nyitom. És lerázom. Aztán mehetünk. - én addig át vettem a pólót amit adott. Jól áll a csíkos. Egy női hangot hallottam kintről. Résnyire nyitottam az ajtót és kilestem. Eleanor Calder hát persze a barátnője. Valamiért mérhetetlen szomorúság fogott el. Felkaptam a cuccaimat. És kimásztam az ablakon.
Berontottam az öltözőbe és a tesóm váltó cuccát magamra kaptam és bementem az öltözőbe.
Intettem Stefanak a tanárunknak és leültem Blair és Niki mellé. Suttogva elmeséltem miért késtem persze Louis-t ki hagytam. Stef bejelentette, hogy ma jönnek valami sztárok aki háttértáncosokat keresnek. Akik szeretnének jelentkezni azoknak felírta a nevét egy papírra. Persze az ikremmel jelentkeztünk és még Niki is.
Stefan a sztárok elé ment a halba. Blairral és Nikkel hülyéskedtünk amíg a többiek át öltöztek vagy a büfébe mentek. Össze vissza ugráltunk mint az örültek nem törődve a fiú hangokkal.
- Saffa? - hallottam a saját nevem. Megdermedtem. Ismerős nekem ez a hang. Lassan fordultam meg és szembe találtam magam a One Directionnal. Köpni nyelni nem tudtam.
- Ti ismeritek egymást? - hökkent meg Blair.
- Hát..... ma sikeresen rá öntöttem a kávém. - vakarta a tarkóját a fiú.
- Azt nem mondtad, hogy Louis Tomlinson volt! A One Direction-ból. - fordult felém Niki.
- Szerintem meg némult. - méregette Harry.
- Szólalj már meg! - bökött oldalba a tesóm. Én csak megráztam a fejem és elsétáltam. Leültem a folyosón lévő fotelba és felhúztam a lábamat. Meredten bámultam magam elé. Én nem akarok "neki" táncolni. Nem is akartam újra látni. A francba is már.
- Ikrek! - rántott ki a gondolataiból Stef hangja. Vissza mentem a terembe. Engem kerestek. Hangos csattanással csukódott mögöttem az ajtó és mindenki rám nézett.
- Igen? - álltam meg Stefan előtt. Louis végig engem nézett, de nem foglalkoztam vele.
- Ti lesztek hárman - mutatott Blaira Nikire és rám. - az elő táncosai a fiúknak a hétvégi fellépésükön. - bennem a vér is meg hűlt. - Szóval most eltáncoljátok a közös táncotokat, hogy az jó lesz-e. - intett mi beálltunk. Háromszöget képeztünk Én voltam elöl a a lányok hátul oldalt. Felcsendült Juston Bieber-Boyfriend-s című dala. A testem tudta a tánc minden lépését.
- Nagyszerű. - tapsolt Paul. - Ők jelentkeztek háttéttáncosnak? - fordult a tanárunk felé. Jelentkeztem, de már megbántam.
- Igen. - bólintott Stef.
- Remek. Akkor ők hárman már bent is vannak. - mosolygott. - Megfelel? - kérdezte a fiúkat.
- Igen. - mondták egyszerre.
- Jó. Akkor amíg a többieket is kiválasztják üljetek le. - mosolygott ránk Stefan.
Lehuppantunk a földre és néztük a srácokat. Előkaptam az Iphoneom és felléptem Twittere.
- Mi van? - kérdezte Nik mikor a szememet forgattam. Csak legyintettem egyet. Az összes fiú bekövetett.
Belemerültem a telefonomba. Észre se vettem mikor a fiúk leültek mellénk.
- Kabd be! - mordultam a testvéremre. Mi a faszt rugdos ez?
- Kérdeztek valamit. - mutatott Liamra. Én ráemeltem a tekintetem mint ha csak szívességet tennék.
- Megnézhetem? - mosolygott rám és a gépemre mutatott a táskámba. Tök kedves én meg itt bunkózok vele.
- Persze. - mosolyogtam és át nyújtottam neki. Na jó kezd idegesíteni, hogy Louis bámul. - Kösz. - vágtam hozzá a kölcsönkapott pólót.
- Nincs mit. - mosolygott, na ez az amit én nem viszonozok.
-----**-----
-Mi bajod van Louis-val? - kérdezte sokadszorra Blair. Épp a konyhában szürcsölgetem a kakaómat.
- Valami! - kezdek dühős lenni.
- Ez nem válasz. - szólt utánam mikor már a lépcsőn voltam.
- Többet érzek iránta!!! De barátnője van! - kiabáltam és felszaladtam a szobámba.
Magamra csavartam egy takarót és beültem az ablak párkányomba. Sírtam, de nem tudom miért.
*Blair*
Sosem láttam ilyenek Saffát. Kettőnk közül mindig ő volt az erősebb. Nem tört meg ha akadályba ütközött. De most nem tudom mi van vele. Sajnálom és féltem őt.
- Sisi. - nyitottam be a szobájába. Az ablakban ült takaróban. Reszket a fogai vacognak. - Drágám. - léptem oda hozzá. - Gyere feküdjünk le. - felhúztam és az ágyához toltam. Befeküdtem mellé és átkaroltam. - Nincs baj itt vagyok! Mindig. - suttogtam és nyomtam egy puszit az arcára.
Reggel valami nehéz feküdt rajtam. Buborék, Saffa Golden Retrievere. Nem nagy kutya hiszen még kölyök, de olyan nehéz. Még csak fél hét van. Halkan kikászálódtam a testvérem mellől és a konyhába mentem. Megcsináltam a szokásos kávémat és vissza mentem a szobámba rendbe szedni magam. Húsz percig álltam a zuhany alatt. Kifésültem a hajam felkentem egy alap sminket és a gardróbomba sétáltam. Mivel hideg volt és esett oda kint ezért melegebb ruhát húztam magamra.
Elindultam felkelteni a tesómat. De édes. Nyakig be volt takarózva és kis mosoly húzódott a száján.
- Saffa. - nyomtam egy csókot a pofijára. Morgott mind egy kutya majd rám emelte a szemeit.
- Hm? - ásított.
- Ideje fel kelni. Lassan indulnunk kel. - mosolyogtam. Ott hagytam az ébredező húgomat a zuhany alatt és lementem a konyhába.
- Szia Kincsem. - köszönt apu.
- Jó reggelt. - megöleltem és az újságot kezdtem el bújni. Nem volt benne semmi érdekes és mire a végére értem már Saffa is kész volt.
- Le se tagadhatnátok egymást. - mosolygott apa.
- Hát mivel ikrek vagyunk. - nevetett Sisi.
Beültünk a kocsimba és az iskolába mentünk. Gyorsan át öltöztünk és Nikivel kar öltve léptünk be a terembe. Sokan egy kupacban ültek és beszélgettek az 1D-val. Louis egyből a húgomra kapta a tekinteté és végig mérte, majd mint aki jól végezte dolgát elvigyorodott.
- Sisi baba! - kiáltott fel Jami, a tesóm legjobb barátja. Felkapta a húgomat és mint egy kis gyereket megpörgette a levegőben.
- Szia. - nevetett. Lou szemében féltékenység villant és azonnal elkapta a tekintetét róluk. Leültünk a többiek mellé és beszélgettünk. Stefan késik ez nem jellemző, de addig sem parancsolgat. Kimentem a büfébe venni valami inni valót mert azt szerencsésen otthon hagytam.
- Hali. - köszönt valaki mellölem. Rá néztem az illetőre. Fekete jól belőtt haj édes mosoly és azok a szemek.
- Szia. - találtam meg végre a hangom.
- Nagyon jól táncolsz. - egymás mellet sétáltunk vissza a terembe.
- Köszönöm, Igyekszem. - pirultam.
- Bár csak fele ilyen jól tudnék. - vakarta a tarkóját.
- Azt hittem énekes vagy nem táncos. - néztem rá a szemem sarkából.
- Hát igen, de azért az is kell hozzá. - nevetett.
- Ha akarod segítek. - ajánlottam fel. Mi van? Ezt, hogy jutott eszembe?
- Tényleg? - kikerekedtek a szemei és megtorpant, vele együtt én is.
- Tényleg. - bólintottam. - Na, de gyere mert Stef leveszi a fejem. - húztam magam után.
Meg halok. Már vagy századszorra kezdtük ugyan azt a táncot mert valaki mindig elrontja. Nem szoktam ilyet mondani, de már kezdem unni ezt a dalt. Eskü ez volt az utolsó, hogy eltáncolóm. Kiszakad a tüdőm.
Én voltam az első aki földet ért mikor Stefan azt mondta: Pihenjetek. Szó szerint Zayn lábai elé dőltem.
- És még te akarsz engem tanítani? - előre dőlt, hogy rám nézhessen. Felvonta a szemöldökét, de a pimasz vigyor ott bujkált a szájánál. Édesen elmosolyodtam és bemutattam neki. Ő meg csak elröhögte magát.
-----**-----
- Várj Blair! - kiabált utánam valaki mikor kijöttünk az öltözőből. Zayn.
- Igen? - sétáltam vissza hozzá.
- Én csak azt- azt - dadogott. - szóval azt akartam kérdezni, hogy meginnál-e velem egy kávét valamikor? - elolvadok a mosolyától.
- De, hogy nem. - jaj, de kis cuki. Na jó elég ebből. - Ma nyolckor a Starbuckban? - kérdeztem.
- Oké. Akkor ott. - a vigyor a képén még szélesebb lett.
- Ne nézz így rám. - mordultam a húgomra mikor már a kocsiban ültünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése